Elegem van.
Elegem van abból, hogy függök valamitől, valakiktől.
Vizsgaidőszak vége, 3 hónap megfeszített szakdolgozatírás, tanulás és sikeres záróvizsga után ott álltam a nyár küszöbén, a nyár azonban váratott magára. Még segítenem kellett a szüleimnek barackot szedni lerobbant és régóta veszteséges gyümölcsösünkben, 4(!) napig élveztem a Balaton örömeit, majd 2 hetet dolgoztam elég nyomi fizetésért, utána családi kirándulás (szerencsére az utolsó az életben, mert már attól is kivolt...) és most újra a Balatonon vagyok valami sajátos, tespedt, de türelmetlen lelkiállapotban.
A fizetésemet nem kaptam még meg, egy részéből a kölcsönt fogom visszafizetni, melyet a testvéremtől vettem fel. Nincs egy fillérem se. A tábort, mely ezután lesz, szintén a szüleim fizetik. Nem volt ösztöndíjam, év közben dolgoztam, de azt már elköltöttem, vizsgaidőszak alatt a tanulásra koncentráltam és a kikaszott gyümölcsös miatt (alig hozott hasznot, vazze, de apám csak most látta be, hogy ki kell vágni) nem tudtam nyárra több munkát vállalni.
Hát ebből van elegem. A kiszolgáltatottságból, a kunyerálásból, abból, hogy másoktól függök anyagilag, időbeosztásilag. A tökölődés nagy, egyetemes szellemiségéből.
Ez az érzés már korábban megvolt, de most, nyáron csúcsosodott ki. Míg mások elmennek a haverjaikkal nyaralni külföldre, végigstoppolják Európát, én a roskadozó családi vállalkozásban melózok, majd dolgozom, majd a szüleimmel(!) nyaralok.
(Igen, tudom, kettőn áll a vásár, meg leválás van az ősökről, dolgozom rajta. De most nem is ez a téma! Hanem...)
Még tavasszal, egyik délután felhívott egy lány. Nem tudom, ki volt ő és honnan szerezte meg a telefonszámomat, de mondta, hogy egyik ismerőse munkatársakat keres. Heti 5-10 órában kell dolgozni, de ő többet nem tud. Elküldött egy összejövetelre, ahol kb. 1 órás ismertetőt hallottam egy lenyűgöző és csodálatos aloe vera termékcsaládról és annak mlm-rendszerű értékesítéséről, amiből nagyszerűen meggazdagodhatok. Csak először vegyek csodabizbaszokat 100.000 forintért és palizzak be minél több embert, hogy ők ugyanezt tegyék. Amikor eljöttem onnan, még nem kristályosodott ki előttem, hogy ezt kell tennem. Csak egy furcsa, utópisztikus, lebegő érzés tartott a hatalmában. Leültem egy közeli játszótér hintájára és elolvastam a tájékoztató füzetet, amelyet kaptam. Emberek írtak benne arról, hogy már nem kell napi 8 órát robotolniuk a munkahelyen, simán ki tudják fizetni a számlájukat és teljesen más lett a hozzáállásuk az élethez. Új távlatok nyíltak meg előttük, mert egyszer meghoztak egy jó döntést. Teljesen elvarázsolt az, amit írtak. Miután hazaértem, szüleim természetesen minden igyekezetükkel megpróbáltak lebeszélni erről a munkáról. Persze aztán én is beláttam, hogy valószínűleg nem tudok n embert beszervezni, (n>20, kezdve a barátaimmal) hogy olyasmit vegyenek, amire az égvilágon semmi szükségük. Ugyanakkor ez a furcsa, utópisztikus érzés megmaradt bennem és elkezdett dolgozni.
Rájöttem, hogy:
1. Az, amit magam körül látok (az emberek végigdolgozzák az életüket, kihasználják őket, majd kegyelemnyugdíjon tengődnek), nem természetes és szükségszerű állapot. Hiszem, hogy vannak olyan becsületes lehetőségek, amelyeket meg lehet és kell ragadni.
2. A legtöbb ember fél a nem szokványos és meggazdagodást ígérő dolgoktól, mert attól tart, hogy becsapják. Ez sokszor sajnos így is van. Szerintem a túl átlátszóakat kerülni kell, de azt, ami másnak bejött, óvatosan, de meg kell kockáztatni.
3. A legtöbb ember fél az ismeretlentől. Ez óriási hiba. Egy bölcs ember könyvében olvastam, hogy az ember addig fiatal, amíg új dolgokba belevág. Pont ez az. Nagyon sok ember legbelül már 30-40 évesen is rozoga tata vagy nyanya, aki a saját kis világában üldögélve várja, hogy eljöjjön a vég. (Ami legtöbbször csúfos is a civilizációs betegségek miatt.)
Úgy érzem, nem véletlenül voltam ott és akkor azon az ismertetőn. Igaz, nem lettem lelkes mlm-es, de megváltozott a szemléletem.
Ezek után (amennyire a tanulás engedte), a netet bújtam pénzekerési lehetőségek után kutatva. Egy ideig tanulmányoztam a PTC-t, de arra jutottam, hogy szánalmasan kevés pénzt lehet velük keresni és sokan egyszercsak befuccsolnak. A surfbar-okról azt hallottam, hogy sok nem fizet. Meg azért nem akarok annyit netezni. Termékeket nem akartam sem vásárolni, sem értékesíteni...
Talátam olyat is, hogy havi 10 dollárért lehet egy honlapod és minden beszervezett emberért és az általuk beszervezett emberekért bizonyos szintig kapsz 1-1 dollárt havonta és végül már magától jön a pénz. A honlap, ahol láttam ezt, nagyon szépen fel volt építve és az ember, aki szerkesztette, kedves és segítőkész volt.
Majdnem megpróbáltam, de aztán letettem róla. Erősen élt bennem a "bepalizni csúnya dolog" mantra, egy "leleplező cikket" is olvastam, meg valahogy elment tőle a kedvem. Tulajdonképpen arról van szó, hogy mások pénzéből gazdagodom meg, akik szintén más pénzéből, akik szintén... és így tovább, amíg van kiéből meggazdagodni. És mindezt egy áron felüli honlapért. De legtöbbször nincs elég vállalkozó szellemű beszervezhető ember, így hamar "csődbe megy" az üzlet. Talán később megpróbálom, amikor egy másik üzletben lesz 10 elszánt üzlettársam, akikkel úgy döntünk, hogy több lábon is akarunk állni... Talán.
Aztán júliusban találkoztam 2 lehetőséggel, amelyeket úgy döntöttem, kipróbálok. Az egyiket azért, mert másnak bevált, a másikat azért, mert nem veszíthetek vele, főleg, ha nem adom meg nekik a bankszámlaszámomat. Bővebben a következő bejegyzésekben.
Ez a könyv (nem túlzok) már emberek millióinak segített, hogy sikeresebbé váljon az életük. Egy keresztény lelkipásztor írta, de nemhívőknek is ajánlom. :)
Egy új, nagyobb szervert fognak forgalomba állítani, amelyre átmásolják a tagok adatait. Ez Mo-i idő szerint hétfő hajnalban fejeződik be. Addig semmi nem fog működni.